Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2015.10.20

Hej, Salgótarján...

Először nyár volt, mikor Salgótarjáni jegyet kértem a buszpályaudvaron. Meleg, kettes kocsiállás, türelmes sor a megállóban, fornetti, fanta, mehetünk. Irány az isten háta, szűk két óra az egész.

Gyuriskának írtam, hogy milyen bátor, hogy nagynevű színházak után, most egy Zenthe színház... mi az? Kik vannak ott, hogy megy az egész? Megörült, mert szóltam neki....

Te Gyurma! Elegem van pestből, az állandó igazodásból, számításból, tolakodásból... Én már megcsináltam a világhírnév rám eső részét, a Katonában a világszínházhoz hozzátettem a magamét, nekem nincs több, elég volt. Nincs ott a világ hátsó udvarában egy hely a magamfajtának...? Gyuriska hallhatóan megörült, lelkes lett..."Figyelj, baszki... átküldöm a Susán számát...beszéljetek. Kellenél. Főrendezővel csak óvatosan, nem ma kezdem én se, pár óra múlva a HÉVen Szentendre felé csörög a telefon...Susán. Tegeződünk. Mintha ismernénk egymást. Természetes, közvetlen, esendő, emberi... Milyen főrendező lehet ez,,, Néhány nap görcsös tanakodás, csak nehogy olyanba menni amit nem szeretnék, nem kenyérre kel, színház nelkül is van élet. Le van szarva győz a kíváncsiság, megyek.

Tűz a tarjáni főtér betonja, STÉCÉ kávézó terasz... kávé, szóda, Susán... Magas Donkihote... láttam, hogy érteni fogom. Megjön Sándor Művészeti vezető, Simon igazgató, szent Isten. Cim nélkül a sok rang között elkezdtem. Hátradőlve fesztelenül beszélek, érezni, hogy figyelnek, hogy akarják a jót... Adtuk vettük a jószándékot, mikor eljöttem megöleltük egymást. Egy éve ennek. Most tarjáni színész vagyok  Indulnak a próbák, idáig olyan minden mint máshol.. olvasópróba, morgások a folyosón, bájos intrikák, smúz, dörgölődzés... semmi újdonság... Mindenki igyekszik valami hierarchiát mutatni, persze ehhez már fel kellene nőni. A hierarcia a színházban nem kialakítható.... az van! Mindenk tudja, hogy hol a helye... aki nem, abból lesz alkoholista, kritikus, rendező...Színész nem. Most hát Kakukmarcira fel. Néhány meggondolatlan közbeszólásom arról, hogy a színház nem tűri a színészkedést, csak a megtörtént pillanatok érvényesek. Hogy a színészet nem egyenlő a gátlástalansággal...

A próbákon egyre több mosoly, jószándék, segíteniakarás...

"A játékhoz sok munka kell. De amikor ez a munka a játék élményét adja, nem érezzük többé munkának. A színház játék! /Peter Brook/